1. fejezet

- Biztos nem akarod, hogy bemenjek veled? - kérdezte anya úgy századszorra.
- Biztos. Mondtam már, hogy megoldom egyedül. Csak annyi a dolgom, hogy megkeresem a tanárit, hogy az ofő megmutassa az osztályom és bemutasson az osztálytársaimnak. Úgy gondolom, hogy 16 évesen ennyit el tudok intézni. - magyaráztam durcásan anyának, miközben a kocsiban ültünk a suli előtt. Utálom, mikor úgy kezelnek, mint egy hat évest.
- Rendben. Sok sikert!
- Köszi! - egy gyors ölelést még kaptam tőle, és máris siettem be a suliba.
A portánál felmutattam a belépőkártyámat, hogy igazoljam, tényleg a Radnóti Miklós gimibe járok. Belépve az aulába körül néztem. Hirtelen azt sem tudtam, merre keressem a tanárit. Végül úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre, csak azért, hogy ne álldogáljak egy helyben. Közben megszólalt a mobilom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Gyorsan előkapartam a táskámból és megnézem kitől érkezett. Csak anya üzent, hogy nem tud utánam jönni délután, így egyedül haza kell gyalogolnom. Remek! Remélem nem fogok eltévedni.
Újból kicsatoltam a táskámat, hogy visszategyem a mobilom, mikor valaki teljes erővel nekem jött. A földre estem és szinte minden kiborult a táskámból. Csodálatos! Már az első nap szereztem egy ciki sztorit.
- Bocs! - vetette oda nekem a személy, akivel frontálisan ütköztem. Csak egy pillanatra nézett rám, s tovább is ment. Szóltam volna neki pár kedves szót, de sietve tovább ment, így nem volt rá lehetőségem.
Lassan összeszedtem a földre borult cuccaimat és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez mennyire ciki.
- Jól vagy? - hajolt le hozzám egy fiú és felvette az utolsó földön maradt füzetemet.
- Ja. Ennél cikibben nem érezhetném magam. - a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, amit szívesen elfogadtam. - Köszi. Amúgy ismered őt? - utaltam a gázolómra.
- Sajnos igen. Márkot mindenki ismeri.
- Rajtam kívül.
- Új vagy? - nézett rám kérdőn.
- Igen, ez az első napom.
- Ha gondolod körbevezetlek. - ajánlotta fel kedvesen.
- Most csak a tanáriig szeretnék eljutni.
- Gyere, megmutatom hol van. Amúgy Áron vagyok. - nyújtotta a kezét, most bemutatkozásképpen.
- Anna.
- Melyik osztályban vagy?
- 10. B.
- Úú... Szegény!
- Mért?
- Hát azon kívül, hogy a suli egyik legrosszabb hírű osztályába kerültél,  kifogtad a legszigorúbb tanárt is osztályfőnőknek.
- Remélem azért túlélem a következő három évet. -vontam meg a vállam.
- Amúgy lesz egy közös óránk. - húzta mosolyra a száját. - A zenét együtt tartja a 10. B és 11. B. - mondta mielőtt rákérdeztem volna a tantárgyra.
Ezután nem nagyon beszélgettünk. Csendben követtem az első emeletre, és ott meg is pillantottam a tanárit.
- Itt is volnánk. Sok sikert!
- Köszi!
- Viszlát! - köszönt el, engem ott hagyva egyedül.
Pár pillanatig azon gondolkodtam, hogy bekopogjak és bemenjek vagy inkább várjak meg  egy tanárt, amíg ide nem jön. Végül a másodikat választottam, mert nyílt az ajtó és egy harminc év körüli tanárnő jött ki.
- Elnézést! - szólítottam meg, mire ő rám nézett. - Orsós Ágnes tanárnőt keresem.
- Én vagyok. - közölte egyhangúan. - Te lennél az új diákom, ugye? - kérdezte, miközben a szemüvegét jobban feltolta a szemére, biztosan, hogy jobban szemügyre vegyen.
Szerintem semmi kifogásolható sem volt rajtam. Sötét csőfarmer, világos szürke póló, amin fekete betűkkel az 'I hate Mondays' szöveg szerepel. Talán ez annyira nem tetszett neki, de nem tett semmilyen megjegyzést, csak kérte, hogy menjek utána.
- Ugye megvan az összes papírod, ami a beiratkozásodat illeti?
- Igen, az összes megvan. - válaszoltam udvariasan. A legfölső emeletre vezetett. Hogy én mennyit fogok lépcsőzni...
Benyitott a második osztályba, ahonnan eddig hatalmas ricsaj hallatszott ki.
- Örülnék, ha megtanulnátok normális diákokként viselkedni! - emelte fel a hangját Orsós tanárnő, mármint az ofő. - Ezerszer elmondtam, hogy csendben, fegyelmezetten várjátok a tanárt. Legközelebb, ha hangoskodva vártok, komoly büntetést kaptok. - magyarázta tovább, kissé idegbetegen. Leült a tanári székre és úgy tűnt, hogy rólam megfeledkezett, ezért megköszörültem a torkomat. - Igen! Bemutatom az új osztálytársatokat, Nemes Annát. - csendben mondtam egy hellót, közben végignéztem az új osztályomon. Láttam kedves, érdeklődő arcokat, de akadt pár közömbös is. A tanárnő tovább folytatta mondanivalóját. - Ülj le oda hátra, van egy üres hely Veronika mellett.
Hátra mentem és leültem egy világos szőke hajú mosolygós lány mellé. Rögtön be is mutatkozott.
- Szia, Veca vagyok.
- Szia. Én Anna. - mosolyógtam rá én is.
- Mivel még nem ismeritek egymást, úgy döntöttem, hogy most nem tartom meg a történelem órát, hanem ismerkedési órát tartunk.
- Ezaz! - kiáltotta boldogan egy duci fiú.
- Lajos, azért még lefeleltethetlek. - fenyegetőzött az ofő.
- Nem tanárnő, jó leszek. -felelte vissza a fiú.
- Ajánlóm is. Na akkor kezdjük az ismerkedést. Névsor szerint mindenki bemutatkozik és mond pár dolgot magáról. - magyarázta Orsós.
- Tanárnő? Névjegykártyát is adjunk? - kérdezte egy szőke, eléggé helyes fiú.
- Mégis kinek van névjegykártyája, te idióta? - szólt közbe egy barna göndör hajú lány.
- Nekem. - válaszolta a fiú.
- Minek? Tudtommal nem vagy üzletember, csak egy átlagos gimis fiú. - folytatta a göndör.
- Ki kérem magamnak az átlagos szót! Én igenis keresett személyiség vagyok!
- Inkább kezdjük, Ervin. - szólt közbe a tanárnő, hogy ne kezdjenek el vitatkozni.
- Antal Ervin vagyok, a tavalyi év legjobb tanulója az osztályból.
- Holtversenyben velem. - vágott közbe egy vörös hajú lány.
- Szeretek tanulni és bizonyítani az eszességemet.
- És a beképzeltségedet. - kiabálta egy fiú a hátsó padsorból. Tényleg nem egy szerény típus Ervin.
- Tovább. - szólt az ofő.
- Erzsi vagyok. Első tanuló lettem tavaly, holtversenyben Ervinnel. Szeretek túrázni.
- Boti vagyok. Vagyis igazából Lóri. - hátrafordultam, mert ott ült az a fiú aki bemutatkozott. A mellette ülőre pillantottam, majd megint Botira vagy Lórira és megállapítottam, hogy tök egyformák. Van egy ikerpár az osztályomban. - Oké, igazából Boti vagyok. - mindenki elnevette magát. Szerintem majdnem senki sem tudja megkülönböztetni őket.
- Én Lóri vagyok. És Boti az ikertesóm. - azt hiszem őket már meg is kedveltem.
- Kata vagyok és szeretek rajzolni.
- Anett vagyok és szeretek vásárolni.
- Gombós Lajos vagyok. - fordult felém a duci fiú és aranyosan rám mosolygott. - Szeretem a finom kajákat. - 'valamiért ezt sejtettem' gondoltam magamban. - Jut eszembe! Nincs egy plusz szendvicsed? - erre az egész osztály felnevetett, de az ofő hamar csendet teremtett.
- Én Veca vagyok és nagyon szeretek filmet nézni és vidám zenéket hallgatni. - mondta mosolyogva.
- A nevem Tamás és szeretem a showder klubot. - mutatkozott be a szőke hajú helyes srác.
- Eliza vagyok és szeretek táncolni.
- Az én nevem Karola. - mondta egy barna göndör hajú lány, aki nagyon stílusosan volt öltözve.
- Karíí! - szólt bele a duci fiú.
- Ne nevezz így! A nevem Ka-ro-la! - szótagolta a lány.
- Rendben Ka-ro-la. - gúnyolódott megint Lajos.
- Hallgass el Gömbi! - emelte fel a hangját a ugyanaz a lány.
- Elég! - ordította el magát az ofő, mire az egész osztály megugrott egy kicsit. - Következő!
- Odett vagyok és szeretek Anettel és Karolával lógni. - gondolom ők hárman jó barátnők. Hasonlít az ízlésük és a viselkedésük is.
- Ármin és gördeszka. - vette rövidre a barna hajú fiú.
- Móni vagyok és kicsit szégyenlős vagyok. - szólalt meg alig hallható hangon egy lány, s közben kicsit el is pirult.
- Csá! Lilla vagyok és utálom a sulit! - mondta mogorván egy fekete hajú csaj. Szerintem nem miattam mogorva. Legalább is remélem.
- O-o-ors-ssi va-vagyok. É-é-és ne-e-em sz-sze-ret-t...
- A nevem Bálint. - szólt közbe egy nagyon helyes fiú, nem várva meg, hogy befejezze a dadogó lány a mondanivalóját.
- Tanulj egy kis illemet Bálint! Orsolya még nem fejezte be a mondanivalóját. - szólt az ofő.
- Orsi azt akarta mondani, hogy nem szeret beszélni. Ugye Orsi? - kérdezte Bálint, mire a lány csak zavartan bólintott. - Amúgy szeretek deszkázni és focizni. - a szívemet megdobogtatta a foci szó. Igaz, hogy játszani azt nem tudok nagyon, de imádok focit nézni.
- Anna, most kérlek mondj te pár szót magadról.
- Pár napja költöztem ide, pontosabban pénteken. Eddig Nagyváradon éltem. Szeretek olvasni, énekelni és focit nézni. - néhány fiú felkapta a fejét, amikor a focit említettem. Biztosan megleptem ezzel őket.
Mivel két héttel suli kezdés után érkeztem, ezért utolsónak kerültem be a naplóba.
Egész nap kedvesek és barátságosak voltak az osztálytársaim, mármint többségük. Volt akivel nem váltottam egyetlen szót sem. Köztük volt Orsi, Móni, Karola és Odett. De akihez a mai nap a legközelebb kerültem az Veca,  a padtársam. Nagyon aranyos és vicces. Megtudtam, hogy Lajost Gömbinek szólítják és ami még nagyon fontos, hogy Bálint is Real Madrid szurkoló, ugyanúgy, mint én. Szerintem jól ki fogunk jönni. A tanárok sem nagyon zaklattak ma, csak megkérték, hogy mutatkozzak be.
Miután vége lett az utolsó órának az egész osztály egyszerre indult haza. A suli elé kiérve Veca megállított.
- Merre mész?
- Felfelé. - mutattam az ujjammal az irányt.
- Az lefelé van. - nevette el magát. - Amúgy én is arra megyek. Mehetek veled?
- Persze. - örülök, hogy nem kell egyedül mennem, nem is értem, mért kérdezte meg.
Az úton hazafele elég sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy van pár közös pontunk. Például ugyanazokat a filmeket és sorozatokat kedveljük. Sajnos csak egy darabig mentünk együtt, mert neki egy utcába kellett betérnie, nekem pedig tovább egyenesen kellett mennem. Körülbelül húsz perc alatt értem haza, persze csigatempóban.
Este meséltem egy keveset az új osztályomról a szüleimnek. Mindketten biztosak benne, hogy remekül fogom érezni magam az új sulimban és majd könnyen beilleszkedem. Remélem, hogy igazuk lesz.
Lefekvés előtt felmentem facebookra. Egy csomó osztálytársam bejelölt és Áron is a tizenegyedikből. Mind visszaigazoltam. Veca rám is írt és egy csomót beszélgettünk. Kedvelem őt. Azt hiszem, hogy jó barátnők leszünk.