8. fejezet

 Már majdnem két hónapja itt vagyok és egyre jobban beilleszkedem az új osztályomba. Én magam sem gondoltam volna, hogy ilyen simán fog menni, mivel nem vagyok annyira barátkozó típus. És láss csodát, szereztem új barátokat, ami kettőnél is több.
 Ott van Veca, akivel nagyon rövid idő alatt összebarátkoztam. Most már ő az a személy, akivel mindent és mindenkit kibeszélhetek. Szinte mindent elmondunk egymásnak. Azért csak szinte, mivel vannak gondolataink, amiket szívesebben megtartunk magunknak és nem szeretnénk, ha egy halandó lélek is tudomást venne róla. Legalábbis én így vagyok vele. Áron is nagyon jó barátom lett. Csomót beszélgetünk szünetekbe, mobilon, vagy chaten. Néha haza is kísér. Az elején azt hittem, hogy többet jelentek neki, mint egy barát, de most már ilyesmire nem gyanakszom, mivel akkor jobban közelített volna felém. Bálinttal is egész jól kijövök. Gyakran szívat, de már kezdem megszokni. Vele, Árminnal és Tomival nevetek a legtöbbet. Egyszer miattuk majdnem kicsaptak óráról. Egész jó haverok, leszámítva azt, hogy gyakran kiröhögnek. Például németórán, amikor valamit rosszul mondok (nem vagyok jó németből), vagy ha megijedek egy darázstól. Legrosszabb esetben, amikor Márk miatt vagyok ideges. Ami gyakran megesik. Egyszerűen az idegeimre megy. Akárhányszor találkozom vele, mindig tartogat számomra egy csípős beszólást, és még az Annácskáról sem szokott le. Ritkán tartunk próbát. Eddig kétszer voltam nála, de nem sokat haladtunk. Igazából még csak ott tartunk, hogy kiválasztottuk a számot és megbeszéltük, hogy ő gitáron fogja kísérni, én meg zongorán. Hát... őt inkább nem sorolom a barátaim közé.
 Az osztályom többi tagjával is jól kijövök, kivéve, ha sehogy sem jövök ki velük (lásd Karola, Netti). Egyesek kicsit furának tartják vagy nem nézik jó szemmel, hogy több fiú barátom van, mint lány, de engem ez nem zavar. Ez mindig is így volt. A bátyámmal és a barátaival sok időt töltöttem kissebb koromban, utána is jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal. Persze volt legjobb barátnőm, de legjobb barátom is. Abigél és Berti. Kicsit úgy érzem, hogy lecseréltem őket Vecára és Bálintra. Ez nem szándékos volt, de így jött össze. Egyre kevesebbet beszélek velük, főleg Abigéllel. Nem hibáztatom őket és magamat sem. Ez a távolság hibája.
 Péntek van és ofő óra. Alig bírom nyitva tartani a szemem. Kellett nekem késő estig olvasni! De nem tehetek róla, Az Útvesztő annyira jó volt, hogy nem tudtam letenni addig, amíg be nem fejeztem az első kötetet.
 Az ofő valami kirándulásról beszél, ami két hét múlva lesz. Egerbe lesz a kirándulás, ami két éjszakás lenne és a 11.B osztály is jönne velünk. Biztosan azért szervez a két osztály közös kirándulást, mivel a matek tanár, az ofő férje, aki a 11.B osztály osztályfőnöke. Az ofő megkéri, hogy akik menni szeretnének nyújtsák fel a kezüket. Én úgy döntök, hogy inkább leengedve tartom a kezem. 11. osztály? Horváth Márk? Inkább kihagyom!
 - Anna! Légyszi gyere! - kérlel Veca.
 - Semmi kedvem! - rázkom közben a fejem.
 - Lécci-lécci-lécci!
 - Nem.
 - De akkor olyan egyedül érezném magam. - görbíti le a száját, nekem pedig megesik rajta a szívem.
 - Legyen. - adom be a derekam és felnyújtom én is a kezem.
 Csak kibírok három napot Márkkal. Vagy talán nem is jön. Mért kell nekem mindenért eszembe jusson?! Reménykedem abban, hogy nem jön. Amúgy meg Áron is ott lesz, vele biztosan jól fogom érezni magam.
 Kata elkéri a lapot az ofőtől, amin azok neve áll, akik részt vesznek a kiránduláson. Miután átolvasta, Bálint is elkéri. Vecával hátra fordulunk, mivel ő és Ármin a hátunk mögött ült. Én is próbálom elolvasni a neveket, de nehézkésen megy, mivel nem tudok fejjel lefele olvasni.
 Bálint felém emeli a fejét és gonoszkásan elmosolyodik.
 - Van számodra egy jó hírem.
 - Mi lenne az? - kérdezem érdeklődve.
 - Három napig a duett partnered fog boldogítani. Márk is jön!

Bocsánat, hogy ilyen összecsapottra és rövidre sikeredett ez a fejezet. Ígérem, a következő jobb lesz. :)