11. fejezet

 A mai tanítás túl hamar eltelt. Máskor örültem volna ennek, de ma egyáltalán nem, mivel a délutánomat Márknál kellett töltenem.

 Körülbelül ötre értem oda hozzájuk. Csak Márk és az öccse, Dávid volt otthon. Ahogy beértem a házba Dávid rögtön odaszaladt hozzám és megragadta a kezem.

 - Játszasz velem? - kérdezte, én pedig nem tudtam ellenállni ennek az aranyos kisfiúnak. Épp igent akartam mondani neki, amikor a bátyja megelőzött.

 - Nem, nem játszik veled!

 - Légyszí! - kérlelt tovább.

 - Öcskös! Most nincs erre időnk. Anna most hozzám jött. - majdnem elnevettem magam először is azért, mert Annának nevezett az Annácska helyett, másodszor pedig azért, mert "hozzá jöttem".

 Dávid szomorúan lesütötte a fejét, nekem pedig majd megszakadt a szívem érte.

 - Miután végeztünk, azután játszok veled egy picit. Oké? - felcsillant a szeme és beleegyezően bólintott.

 Miután felmentünk Márk szobájába, Márk értetlenül csóválta a fejét.

 - Képtelen vagyok felfogni, hogy az öcsém egyetlen szomorú pillantással hogyan képes bármit elérni.

 - Úgy, hogy ő aranyos. - adtam meg az egyszerű választ.

 - A lányok szerint én is az vagyok. - mondta büszke mosollyal.

 - Egy kicsit nem túl nagy az egód?

 - De igen. Csak az a helyzet, hogy van miért nagy legyen.

 - Inkább hanyagoljuk ezt a témát. Van elég dolgunk.

 Az elkövetkezendő másfél órában a zongorakíséretet gyakoroltuk össze a gitárkísérettel, és énekelni is megróbáltunk, ami nem ment valami fényesen, mivel Márk nem tanulta meg a szöveget. Néha-néha összekaptunk, de csak a szokásos miatt. Ő beszól, én visszaszólok és így kialakul egy kis vita. Semmi komoly.

 - Komolyan mondom, ha hétfőre nem tanulod meg a szöveget, én nem fogok veled énekelni! - próbáltam fenyegetni a próba végén, habár tudtam, hogy nem sokat érek vele.

 - Bocs. Nem volt időm. - mentegetőzött.

 - Hát persze. Te nagyon elfoglalt ember vagy.

 - Ha hiszed, ha nem, kémiát tanultam.

 - Szeretnéd, ha kikérdeznélek? - kérdeztem, annak reményében, hogy kiderül, hogy hazúgság, amit mondott.

 - Nem kell.

 - Talán nem tanultál eleget?

 - Mondd, ezt most direkt csinálod? - szólalt meg dühösen. - Ez... nekem kellemetlen.

 - Kellemetlen?

 - Az. Nekem nem megy a kémia. - vallotta be zavartan. Azt hiszem ezt felírom a naptárba. Horváth Márk zavarba jött!

 - Nem te vagy az egyedüli, akinek nem megy. És meg lehet tanulni.

 - Szerinted nem próbálkozom?!

 - Kivel? Egyedül? - felsóhajtott és elfordította a fejét. - Add ide a kémia füzeted!

 - Mégis minek? - kérdezte értetlenül.

 - Csak add ide! - felállt, elsétált az íróasztaláig és egy füzettel tért vissza. - Szóval, mit nem értesz?

 - A reakciókkal van a legnagyobb próblémám.

 - Az nem annyira nehéz!

 - Mondja ezt a stréber. - gúnyolódott.

 - Ki kérem magamnak! - könyököltem oldalba.

 - Csak vicceltem! - emelte fel védekezően a kezét.

 - Most figyelj és hanyagold a vicceidet. A kénsav és a víz... - és magyaráztam és magyaráztam, amíg teljesen be nem sötétedett.

 Mire feleszméltünk már nyolc óra volt. Márk felajánlotta, hogy haza kísér, én pedig elfogadtam. Már a szülei is haza értek, de csak akkor vettük észre, amikor lementünk. Reméltem, hogy Dávid nem haragszik meg azért, mert nem játszódtam vele. Emiatt nem kellett volna aggódnóm, mivel mikor a nappaliba értünk a kanapén, a tévé előtt találtunk rá és az igazak álmát aludta.

 Márk egészen hazáig kísért. Mikor a házunk elé értünk pár másodpercig szótlanul álltunk, egyikünk sem tudta, mit mondhatna. Végül Márk mentette meg a kínos pillanatot.
 - Szóval... kösz a segítséget! Kémiából...
 - Szívesen! - válaszoltam. Ezek után megint csend állt be közénk. Mit mondhattam volna?
 - Akkor... majd hétfőn találkozunk.
 - Oké. Szia! - köszöntem el tőle és a kapu felé léptem.
 - Szia! - megfordult és ő is haza indult.
 Egész este azon töprengtem, hogy mért ilyen? Úgy értem, hogy általában mindig bunkó, de ritkán vannak egészen jó pillanatai, amikor normálisan viselkedik. Egyszerűen képtelenség kiigazolódni rajta...

Tudom, hogy ez a rész is elcsépelt lett! :( A következő részt eseménydúsabbra tervezem. Pár nap és jön is! :)