12. fejezet

 A héten háromszor (!!!) is jártam Márkéknál, persze csak a próba miatt. És egyszer még kémiából is segítettem. Amúgy most már van remény arra, hogy összejöjjön a produkciónk.
 Hiba volt Vecával annyi mindent tervezgetni a hétvégi kirándulásra, mert amire elérkezett péntek, a kirándulás ideje, ő belázasodott. Én pedig totál kiakadtam. Csak Veca miatt iratkoztam fel erre a hülye kirándulásra, erre ő nem tud jönni. Így mi lesz velem? Persze nem hibáztatom, mert nem önszántából betegedett le. Így is el szeretett volna jönni, de a szülei temészetesen nem engedték.
 Az ofőék egy buszt béreltek fel, mivel nem vállalkoztak akkora feladtatra, hogy körülbelül 30 diákot szem előtt tartsanak a vonaton. Péntek reggel (nekünk nem kellett suliba mennünk), amikor megérkeztünk a suli elé rögtön elfogott az aggódás. Az osztályomból rajtam kívül még öt lány jött a kirándulásra és közülük csak kettőt tudok a barátaim közés sorolni. Katát és Lizát. Velük sem valami szoros a kapcsolatom. Karola, Netti és Detti nem igazán barátkozó típus.
 Az első próblémám az volt, hogy nem tudtam ki mellé üljek a buszon. Ott volt Bálint és Ármin, de biztosra vettem, hogy ők együtt ülnek. Tamás pedig az új barátnőjével ült, egy tizenegyedikes lánnyal. Miközben a felszállásra vártunk, Bálint megérezhette, hogy mi aggaszt.
 - Hé! Ülsz velünk? - karolta át lazán a vállam.
 - Nem ketten ültök Árminnal? - érdeklődtem.
 - Leghátul ülünk. Ott öt ülés van.
 - Oké.
 Óriási megkönnyebülés volt, hogy nem hagyott cserben és így nem kell egyedül ülnöm, mint egy lúzer.
 A csomagokat betettük a busz csomagtartójába, a két ofő megszámolta a diákjait, utána pedig felszálltunk. Anyát még hazaküldtem az indulás előtt. Nem akartam, hogy ott várakozzon, amíg elindulunk, mert hát nem vagyok már dedós. Szerencsére megértette, hogy már nagylány vagyok, így egy rövid búcsú után el is ment. A busz leghátuljára mentem és elfoglaltam egyik ablak melletti ülést. Bálint mellém ült le, mellé pedig Ármin. A másik két üres ülésre - nem is értem mért is lepődtem meg - Márk és Dani ült. Az igaz, hogy Márkkal mostanában elviseljük egymást, de nem lettünk puszi pajtások. Főleg olyankor a leg elviselhetetlenebb, amikor társaságban vagyunk.
 Mivel Áront sehol sem láttam, így írtam neki egy SMS-t.

 Hol vagy? Sehol sem látlak.

 Fél perc múlva érkezett is a válasz:

Kicsit elkéstem. :D De már a buszon ülök. Kb. a közepén. Te hol ülsz?

Leghátul.

 Felemelkedtem a székről, hátha meglátom. Ő is felállt és hátra nézett, így megláttuk egymást. Integettem neki, ő pedig visszaintett.

Majd, ha unatkozol előre jöhetsz. :D

Oké. :)

 Elindultunk. A fiúk elvoltak, valami videojátékról beszéltek. Engem annyira nem érdekelt, így elővettem a fülhallgatómat, bedugtam a mobilomba és zenét hallgattam.

 Körülbelül fél óra telhetett el, amikor meguntam és úgy döntöttem, hogy előre megyek Áronhoz és Marcihoz. Bálint eléggé útban volt, így meglökdöstem, hogy álljon félre, de nem volt hajlandó mozdulni.

 - Kiengednél?

 - Hova mész? - érdeklődött.

 - Kicsit előbbre.

 - Csak nem unod a társaságom? - kérdezte felvont szemöldökkel és hamiskás mosollyal.

 - De igen, mivel nem is foglalkozom velem. - adtam a sértődöttet.

 - Akkor most csakis tied a figyelmem.

 - Késő. Már besértődtem.

 - Milyen kár. - húzta el szomorkásan a száját, de egyáltalán nem volt szomorú.

 - Na, kiengedsz vagy nem?

 - Na jó, menj!

 Összehúzta a lábait, így kifértem és előbbre mentem, egészen Áron üléséig.

 - Sziasztok!

 - Helló! - köszönt vissza a két fiú.

 - Anna, megtennéd, hogy leülsz?! - kérdezte szigorúan az ofő, amikor meglátta, hogy a busz közepén állok.

 - Gyere ide! - Áron megfogta a kezemet és közé meg Marci közés húzott.

 - Szerinted nem baj, hogy hárman ülünk két ülésen? - kérdeztem.

 - Dehogy. Amúgy sem mondta, hogy hova ülj.

 - Ez igaz.

 - Látom, Bálintékkal ülsz. - húzta el keserűen a száját. - Veca mégsem jött?

 - Nem. Belázasodott. Pedig csakis miatta iratkoztam fel erre a kirándulásra. - sóhajtottam.

 - Hé! Az kicsit sem számít, hogy én itt vagyok? - kérdezte sértődötten.

 - Dehogynem, te lüke! Csak tudod, Veca... ő Veca.

 - Bocs, hogy velem nem tudsz pletykálni.

 - Mi nem szoktunk pletykálni! - bokszoltam bele a vállába.

 - Hogy is volt az a beszélgetés? - tettetett mély gondolkodást. - "Hallottátok, hogy a kilencedikes Edithnek tíz évvel idősebb pasija van?" - idézte Vecát elváltoztatott hangon.

 - De ez tényleg igaz volt. - mentegetőztem.

 Még percekig beszélgettünk mindenféléről. Áron képes bármiről ódákat zengeni. Az ofő ezután mindenkit visszazavart a helyére, mert kezdett egy nagy káosz kialakulni a buszon.

 Visszamentem a helyemhez, de azt valaki elfoglalta.

 - Visszaengednél? - kérdeztem.

 - Ja. - felelte kedvetlenül. - Bálint, told arrébb a hátsód! - Bálint felnézett Dani telefonjából és amikor meglátott rám vigyorgott és eggyel tovább ült, az ő helyét pedig elfoglalta Márk.

 Én becsússzantam a helyemre, úgy, hogy megpróbáltam nem Márk lábához érni. Természetesen ez nem jött össze, mert őfelsége nem erőltette meg magát, hogy könnyedén beférjek. Mivel Bálint, Ármin és Dani belebújtak az utóbbi mobiljába és mélyen elmerültek egy játékban, én úgy döntöttem, hogy megint zenét hallgatok. Márk is ezt tette. Miközben a Converse válltáskámból próbáltam előhalászni a fülhallgatóm, az megakadt valamiben és nem akart szabadulni. Erre jó erősen meghúztam és végre sikerült kiszabadítanom. A csatlakoztató rész nélkül, mivel elszakadt.

 - A francba! - káromkodtam halkan és mérgesen visszagyűrtem a táskámba. Dühösen néztem ki az ablakon, de semmi szórakoztatót nem találtam a tájban.

 Ekkor a mellettem ülő megérintette a könyököm, én pedig felé fordultam. Egyik kezével a fülhallgatója egyik felét nyújtotta felém.

 - Kösz! - mondtam és a fülembe helyeztem a fülhallgatót.

 Black Veil Brides-t hallgatott, egyik kedvenc számomat tőlük, a Goodbye Agony-t. Nem beszéltünk az út további részében, de végig együtt hallgattunk zenét. Fura helyzet volt az, hogy nem próbáltuk egymás fejét leharapni, de jó volt ez a "tűzszünet" közöttünk..

***

 Egy diákok számára fenntartott panzióban volt a szállásunk. A szobabeosztás nem sikerült a legjobbra, legalábbis számomra. Kata és Liza egy kétszemélyes szobába került, így én kifogtam a legjobb társaságot. Karolát, Nettit és Dettit. Megpróbáltam bíztatni magam. Két éjszakát csak kibírsz velük, Anna!

 Amúgy a pénteki napra csak várostnézés volt a program, így a délután szabad volt. A panzióban volt egy szórakozásra kialakított terem biliárd, ping pong asztallal, tévével és kanapékkal meg fotelekkel. A legtöbben itt ütötték el az időt. Én csak késő délután mentem le, addig beszéltem Vecával, a szüleimmel, és még a bátyámmal is, Konráddal.

 - Anna! Gyere játszani! - kiálltott oda hozzám Bálint, amikor lementem a játékterembe.

 - Mit?

 - Felelsz vagy mersz. - kicsit elhúztam a szám, mert ez nem tartozik a kedvenceim közé. - Gyere már!

 Végül odamentem, de nem nagy kedvvel. A játékban részt vett a három szobatársam, Bálint, Ármin, Dani, Márk, Áron és még pár tizenegyedikes, akiket csak látásból ismerek.
 Az első kérdező Detti volt, aki Márkot ejtette áldozatul.
 - Márk. Felelsz vagy mersz?
 - Felelek. - válaszolta.
 - A teremben van olyan lány, aki bejön neked? - a kérdés végén elpirul.
 - Van. - mondta a választ pár másodperc múlva.
 Az a lány biztosan Karola vagy Netti. Ő a két legmenőbb csaj a társaságban, jól néznek ki, a fiúk pedig oda vannak értük.
 A következő két személy két tizenegyedikes volt. Mindketten felelnek, de nem nagyon értettem a kérdésüket, mivel nem ismerem őket.
 - Anna. - szólalt meg Bálint, amikor ő következett. Meg ne próbáljon szivatni! - Felelsz vagy mersz?
 - Felelek. - nem tétováztam a válasszal, minél hamarabb túl akartam esni rajta.
 - Eddig hány barátod volt? - ciki, nem ciki az igazat mondtam.
 - Öö... kettő. De egyik még kilenc éves koromban volt.
 - És a másik? - érdeklődött.
 - Tizehat. - vallottam be. Igazából tizenöt éves koromban jöttem össze vele és egészen augusztus végéig jártunk. Két héttel azelőtt szakítottunk, mielőtt elköltöztünk. Nem volt egy nagy szerelem, de azért fontos volt nekem. - Hé! Ez két kérdés volt! - eszméltem fel, de Bálint csak szórakozottam megvonta a vállát.
 Marcin volt a sor és legjobb barátjára, Áronra esett a választása.
 - Merek. - válaszolta Áron, még a kérdés előtt. Marci kajánul elmosolyodott, majd kiadta az utasítást.
 - Csókolj meg valakit a teremből!
 Áron először kicsit meghökkent, de utána nyugodtan körbejártatta tekintetét a szobán, majd megállapodott rajtam. A szívem hangosan dübörgött a mellkasomban és a tenyerem is izzadni kezdett. Most meg fog csókolni?! Lassan felállt és elém lépett. Felnéztem rá, ő pedig az arcomat tanulmányozta. Mivel nem mondtam semmit tiltakozásképpen, lehajolt hozzám és ajkamra helyezte ajkait. Önkéntelenül is lehunytam a szemem és résnyire nyitottam a számat. Nem tétovázott, nemsokára megérzem a nyelvét a sajátomhoz érni. Továbbra sem húzodtam el, viszonoztam a csókot. Igaz, hogy csak barátok vagyunk, de Áron jó pasi és a csók is jól esett. Egyik kezét az arcomra simította, de ekkor egy hang szakított félbe.
 - A folytatásra nem vagyunk kíváncsiak.