14. fejezet

 Amikor mindketten otthagytak, akkor tudatosult bennem, hogy mindent elrontottam. Ma este megbántottam két fiút is, akik egyáltalán nem közömbösek számomra. Valószínűleg Áron soha többé nem fog velem szóba állni. Tönkretettem a barátságunkat.

 Márkról pedig ezek után nem is álmódhatok. Az amúgy is ingatag kapcsolatunkat - amiből talán több is lehetett volna -, most teljesen elrontottam.

 Hirtelen könnyek kezték el csípni a szemem. Gyorsan a női mosdó felé vettem az irányt, nehogy valaki így lásson. Amikor becsaptam magam után az ajtót már nem bírtam visszatartani könnyeimet, utat törtek maguknak és eláztatták az egész arcomat. Megfordultam és egy kíváncsian fürkésző, barna szempárral találtam szembe magam.

 - Valami gond van? - tette fel magához képest kedvesen a kérdést Karola. Nem tudtam válaszolni, mert kitört belőlem a zokogást. Nem kérdezősködött tovább, odajött hozzám és átölelt, én pedig a vállán jól kisírtam magam.

 Pár perc múlva, amikor sikerült megnyugodnom és abbahagynom az egerek itatását a kagylóhoz vezetett, hogy megmossam az arcom, majd vécépapírt hozott, hogy kifujjam az orrom.

 - El akarod mesélni? - kérdezte, én pedig bólintottam, majd mesélni kezdtem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha a sokak szerint "Jégkirálynő" Karolna vállán fogom kisírni magam és neki fogom elpanaszolni a gondjaimat. Amíg meséltem, ő türelmesen hallgatott és egy rosszindulatú megjegyzést sem tett felém.

 - Szerinted nagyon szánalmas vagyok, amiért pár perc alatt sikerült két fiút is elüldöznöm magamtól?

 - Jajj, dehogy! Az a két tuskó nem érdemli meg, hogy miattuk szomorkodj! - mondta határozottan. - Szerintem meg kellett volna hallgatniuk téged és nem elrohanniuk. Gyáva és szemét húzás volt ez tőlük.

 - Én pedig megértem, hogy látni sem akarnak engem. Mindkettővel csókoloztam 24 óra alatt...

 - Ne hibáztasd magad! Ők csókoltak meg!

 - De én viszonoztam!

 - Ha nem viszonoztad volna, akkor most az lenne a baj! - hozta fel sorba az érveket, hogy ne hibáztassam magam, én mégis ramatyul voltam. - Gyere, jót tenne neked egy kiadós alvás.

 A szobánk előtt Bálint ácsorgott a falnak támaszkodva és szánakozva nézett rám. Nem csodálom! A szemem biztos vörös volt és duzzadt a sok bőgéstől.

 - Elmondta? - kérdeztem halkan, Márkra és az esténkre utalva.

 - El. - mondta.

 - Olyan hülye vagyok... - megint könnyek kezdtek el gyűlni a szemembe. Én nem vagyok egy síros lány! Bálint szorosan átölelt, én pedig belecsimpaszkodtam a melegítő felsőjébe.

 - Dehogy vagy hülye! Márk könnyen bedühödik. Általában rosszul kezeli az ilyen helyzeteket.

 - Nagyon elcsesztem? - egy hajszál választott el megint a sírástól.

 - Csak egy kicsit. Majd rendbe jön minden! - biztatott és egy puszit adott a homlokomra. Pár percig még így álldoglátunk, de Karolának kezdett elege lenni belőle és megköszörülte a torkát.

 - Most megyek és lefekszem. - bólintott. - És megtennéd, hogy nem mondod el neki, hogy szétbőgtem a fejem?

 - Lakat van a számon. - mosolyodott el. - Jó éjt, lányok!

 - Neked is!

 Detti és Netti már mélyen aludtak, mikor mi lefeküdtünk. Még mindig furcsa volt, hogy Karolával osztottam meg ezt az egészet. De igazából kicsit megkönnyebbültem. Karola nem is olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát.

 - Hé, Karola. - szólítottam meg halkan.

 - Igen?

 - Köszönöm! - mondtam.

 - Szívesen! - pár másodperc múlva megkérdezte. - De ugye többet nem sírsz?

 - Minden erőmmel azon leszek.

 Másnap reggel Karola határozottan kijelentette, hogy velem fog ülni a buszon hazafelé menet és nem fogja engedni, hogy depresszióba essek. Az utóbbit amúgy sem terveztem, de jó érzéssel töltött el, hogy mellettem áll.

 Megpróbáltam beszélni Áronnal, de amikor odamentem hozzá, ő közölte velem, hogy nincs kedve beszélni velem. Borzasztóan rosszul esett, de utána hirtelen a düh vette át a büntudatot. Karola szerint gyerekes ez a viselkedés a részéről, és most már én is kezdem ezt gondolni.

 Márkról inkább ne is beszéljünk. Ő egy pillantásra sem méltatott, így nem is mentem oda hozzá, hogy tisztázzuk a helyzetet.

 Végül úgy döntöttem, hogy ha a fiúk nem állnak szóba velem, akkor én nem is próbálkozom tovább. Csak az a helyzet, hogy megint nagy gondban vagyok. Márk még mindig a duett társam, az előadás pedig szerdán lesz. És ma vasárnap van!

Sziasztok! Kicsit rövid rész lett és nem történt benne sok érdekes dolog, majd a következő rész eseménydúsabb lesz. :)