18. fejezet

 Péntek reggel kb. ötször átöltöztem, végül mégis azoknál a ruhadaraboknál maradtam, amit először vettem fel. Tudom, hogy azt mondtam nem randira megyek Gáborral, de szerintem minden lány szeretné, hogy tetszen a fiúnak, akivel a napját tölti (ez esetben a délutánját) - főleg, ha a fiú helyes.
 Szerencsére apa ma is eldobott a suliig, mivel irtó hideg van. Kicsit korán értem be, de nem bántam, mivel volt időm átnézni a német szavakat, mivel dolgozatot írtunk. Persze Bálint, az örök koránkelő megint előttem beért.
 - Szia! - köszöntem és ledobtam magam a Bálint előtti padba, vagyis a helyemre.
 - Guten Morgen! - vigyorgott, mivel jól tudta, hogy pocsék vagyok németből.
 - Oké nagyokos. Ha ennyire szereted ezt a nyelvet, akkor segíthetnél is.
 - Már megint nem tanultál? - kérdezte szórakozottan.
 - Dee... igen. Csak rövid az emlékezetem, ha németről van szó.
 - Rendben. Kikérdezlek. - és kikapta a füzetet a kezemből, amit időközben elővettem.
 - Hé! Az a matekom!
 - Ja. De nem baj. Amúgy is le kell másolnom a házit.
 - Nekem sincs meg. Most szerettem volna leírni. - visszavettem és a padomra tettem.
 - Oké, de siess! - sürgetett.
 - Mi vagyok én, hogy helyetted is megoldom a házit?!
 - Tudod, hogy te vagy a legjobb barinőm! - mondta egy oktávval magasabban, mire belebokszoltam a vállába. - Áú! Úgy ütsz, mint egy fiú.
 - Legalább el tudom verni a hülye seggfejeket. És az áruló barátokat. - szúrtam oda neki a múltkori árulásáért.
 - Ne már! Azt hittem, ezt már megbeszéltük.
 - Meg is. De ezt még megérdemelted. - csíptem az arcába, mert tudtam, hogy utálja, mikor ezt csinálom. - Na, segítesz németből, hogy utána leítjam a matekot, hogy legyen háztink?
 - Házink? Persze, hogy segítek!

 Bálint remek német tanár, lehet, hogy megkérem, hogy korrepetáljon. (Oké, ezt nem gondoltam komolyan.) Remélem, megkapom a négyest erre a dolgozatra, mivel jelenleg hármasra állok.
 Sikeresen leírtam a matek házit, Bálint pedig sikeresen lemásolta. Komolyan nem értem, ezt a srácot. Tökre okos, a matekot is jobban érti nálam, de nem képes megoldani három egyenletet.
 A földrajz óra szuperül telt, mint általában, legalábbis nekem. Gömbi, Lóri és Tomi ezt nem mondhatták el, mert a térkép kiszúrt velük. Tesin azt mondtam a tanárnak, hogy megjött, ezért nem volt muszáj tornásznom. Nem szokásom hazudni, de most nem szerettem volna egész délután izzadt lenni, a suliban pedig nem volt kedvem zuhanyozni. Amúgy meg még mindig fájt a kezem.
 Az ofő óra szokásosan telt. A két stérber, Erzsi és Ervin megint összekapott azon, hogy kinek van kevesebb helyesírási hibája a legutóbbi irodalom dolgozatukon. Az ófő megtudta, hogy az ikrek néha helyet cserélnek órákon és egymás helyett felelnek. Nettitől elkobózta az új szájfényét, mivel több órán is használta. Gömbi lefényképezte egy fiatal angoltanárnő hátsóját, az pedig észrevette és beköpte az ofőnek. Veca visszakapta a mobilját, amit tegnap kobozott el Anci (vagyis az irodalom tanárnő). Tomi, Ármin és Bálint a szokásos csínyeik miatt voltak leszidva. Anna megkapta a magáét, mert nem figyel oda a közlekedésre. Annával pedig baj van, mivel egyes szám harmadik személyben beszél magáról.
 Az sok leszidás után az ofő volt olyan nagylelkű, hogy egy óra előtt tíz perccel haza engedett. Persze nekem így várnom kellett egyig Gáborra, de nem bántam. Együtt mentem ki a suliból Vecával és Karoláékkal.
 - Szeretnéd, hogy megvárjam veled? - kérdezte Veca.
 - Nem szükséges. Szerintem csak pár percet kell várjak. - mondtam pont amikor kimentünk a kapun.
 - Juh! Vajon ki az a helyes srác? - mutatott Karola egy fiú felé, aki a kocsija mellett állt.
 - Tényleg nagyon helyes. - hagyta jóvá Detti.
 - Szeretnétek, hogy bemutassalak neki? - érdeklődtem, leginkább Karolától.
 - Ismered? - kérdezte egyszerre Karola, Netti és Detti.
 - Ő Gábor. Gyertek és kísérjetek el az autóig. - mondtam és ők jöttek is utánam. - Szia!
 - Sziasztok! - köszönt mosolyogva.
 Bemutattam neki a lányokat, utána pedig elköszöntünk tőlük és indultunk is volna, de ekkor egy dühös hang megszólalt a hátam mögött.
 - Ez meg mit keres itt?
 - Anna után jött. - szólt büszkén Karola, én meg mérgesen rá néztem, hogy ne szítsa tovább a tüzet. Íme egy lány, aki nem kedveli Horváth Márkot!
 Márk mérgesen nézett hol rám, hol Gáborra. A francba is! Elegem volt belőle. Miközben barátnője van folyton beleszól a dolgomba. Semmi köze ahhoz, hogy hova megyek, kivel és mit csinálok. Bár egy részem reménykedett abban, hogy talán féltékeny és azért viselkedik így.
 - Szerintem menjünk. - fordultam Gábor felé, mire ő bólintott. - Sziasztok! - intettem a lányoknak és beültem az anyósülésre.
 Széndékosan nem néztem ki az ablakon, amikor elhajtottunk, nehogy összeakadjon a pillantásom Márkéval.
 - Na és hova megyünk? - kérdeztem, nehogy Márkra terelődjön a szó.
 - Szereted a gyorskaját?
 - Imádom.
 - Akkor mit szólsz a mekihez?
 - Szuper. - mosolyotam.
 Rendeléskor ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse az én adagomat is, hiába tiltakoztam. Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Megkérdezte, hogy hogy van a kezem. Mondtam neki, hogy gyorsan gyógyul. Utána beszélgettünk filmekről, könyvekről. Kiderült, hogy ő is szeret olvasni, főleg fantasy-t meg sci-fi-t. Imádja a focit, akárcsak én, de az ő kedvence a Bayern München. Szóval van pár közös dolog bennünk.
 - Figyelj! Tudom, hogy ezt már kérdeztem múltkor, de tényleg nincs semmi közted és a Márk gyerek között? - a kólát, amit ittam félre nyeltem és köhögni kezdtem. - Ne haragudj, ha valami rosszat kérdeztem.
 - Nem, nem. Semmi rosszat nem kérdeztél. - mondtam, miután végeszakadt a köhögőgörcsömnek. - Amúgy meg tényleg nincs semmi köztünk.
 - És nem is volt?
 - Nem! - vágtam rá gyorsan - Vagyis... egyszer csókolóztunk. - vallottam be halkan. - De erre emlékezni sem akarok.
 - Mért?
 - Hát... emiatt összevesztem egyik legjobb barátommal. - magyaráztam.
 - Fiúval?
 - Aha.
 - Gondolom azért, mert beléd van zúgva. - jegyezte meg.
 - Ki?
 - Szerintem mindketten, de most a legjobb barátodra gondoltam. - egy pillanatig csak lesokkolva bámultam.
 - Ne...nem. Ki van zárva. Akkor megmondta volna. - hirtelen a Kivédhetetlen szerelem című könyvre gondoltam. De ez hülyeség. Ilyesmi csak a könyvekben van.
 - Mért? Te megmondtad volna neki, ha így érzel?
 - Nem. - mondtam halkan. - De ez akkor sem igaz, mivel Márkkal már alapból utálják egymást.
 - Na és mi van Márkkal?
 - Semmi. Nem kedveljük egymást.
 - Azért csókolóztatok. - nevetett fel.
 - Mindegy. Nem számít. Úgy is barátnője van. - furán nézett rám, ezért el kezdtem mentegetőzni. - Ne gondolj rosszat rólam. Két nappal azután tudtam meg, hogy megcsókolt.
 - Szerelmes vagy Márkba? - kérdezte fürkésző tekintettel.
 - MI? Nem! Soha! - tiltakoztam hevesen.
 - Ne is tagadd! - nevetett hangosan.
 - Tényleg nem! Hisz ki nem állhatom!
 - Engem nem versz át! Ezt már akkor tudtam, amikor megismertelek titeket. Két ember csak akkor szívja ennyire egymás vérét, ha vagy gyűlölik egymást, vagy szerelmesek. Én pedig a másodikra szavazok. - éreztem, hogy égni kezd az arcom, ezért eltakartam a két kezemmel.
 - Ne már! Ez nem igaz!
 - Nem kell tagadnod előttem. Hidd el, én tartom a szám.
 - Hogy ha ezt tudtad, akkor mért hívtál el ide? - vettem el a kezem az arcomtól.
 - Mert kedvellek és reméltem, hogy barátok leszünk. - mosolygott, nekem pedig hirtelen remek ötletem támadt.
 - Rendben barátocskám! Akkor elmondanád nekem, hogy mit gondolsz a göndörhajú barátnőmről? - kérdeztem vigyorogva.
 - Karoláról? Ez a neve ugye?
 - Megjegyezted a nevét! Ez azt jelenti, hogy tetszik neked. - mondtam boldogon és jól szórakoztam, amikor láttam, hogy zavarba jön.
 - Helyes lány. - vallotta be.
 - Mit szólnál, ha összehoznák vele egy randit?
 - De hát nem is ismerem.
 - Épp ezért te tökfej! - kopogtattam meg a buksiját.
 - Örülök, hogy már ilyen bensőségesnek tartod a kapcsolatunkat, hogy megengeded magadnak velem szemben ezt a szóhasználatot.
 - Hát, mit ne mondjak? Veled könnyen barátkozik az ember. - mosolyogtam ártatlanul. - Na mit mondasz a randira?
 - Ha ő beleegyezik, nekem is jó.

Sziasztok drága olvasóim! Nem dumálnák sokat pluszba, csak remélem, tetszett a rész. Ha igen, (vagy ha nem is) akkor pipáljatok és szóljatok hozzá. :) Nyugodtan írjátok le, hogy mi tetszett és mi nem tetszett. Elfogadom a hideget, meleget.

Üdv, Daphne!

(Bocsi, ha voltak benne hibák)