21. fejezet

 Nem. Nem vagyok agresszív. De ezt nem tűrhettem el. Amúgy meg nem is gondolkodtam, a kezem önálló életre kelt.
 - Aú! - kapta a kezét az arcához - Jó erős az ütésed. - dörzsölte az arcát szórakozottan.
 - Jobb lett volna, ha féken tartod a kezed,  seggarc! - vett a védelmébe Krisz, miközben fenyegetően közelebb nyomult Edhez.
 - Bocs, Krisz! Én nem tudtam... tényleg nem tudtam, hogy veled van. - próbálta kihúzni magát a csávából, de nagyon be volt tojva.
 - Nem számít, hogy kivel van! Nem viselkedünk seggfejül egy lánnyal! Megértetted?! - kérdezte olyan hangsúllyal, amitől én is megijedtem, pedig nem rám volt dühös.
 - Me-eg.
 - Rendben! Gyere! - fogta meg a kezem, és bennebb vezetett a házba. - Szerinted mért mondtam, hogy cseréld le a farmert? Hát ezért! El sem hiszed, hogy mennyi szar alak jár ilyen bulikba.
 - Bocs, de honnat tudtam volna? Tudod jól, hogy a bulizás nem az én asztalom. - mentegetőztem.
 - Mindegy, hagyjuk. Ott vannak a haverjaim! - mutatott egy kanapéra, amire egy csomóan rá voltak zsúfolódva, azzal szemben egy dohányzóasztalon is ültek páran.
 Amikor megláttam a társaságot, kezdtem bepánikolni. Lányok is meg fiúk is voltak ott és legtöbbjük mind végzős. Egyiket sem ismertem személyesen, de elég népszerűek voltak a suliban.
 - Figyelj! - állítottam meg és szembe fordultam vele. - Szerintem itt van pár osztálytársam meg barátom, megyek és megkeresem őket.
 - Szó sem lehet róla. Nem maradhatsz őrizet nélkül.
 - Mi? Ezt nem mondod komolyan! Nem vagyok dedós! - mondtam mérgesen.
 - Látod, hogy mi történt az imént is. Úgy hogy gyere csak velem.
 Húzott tovább a barátai felé. A kanapéhoz érve köszönt mindenkinek és lepacsizott a haverjaival. Addig én csak ott esetlenül álldogáltam.
 - Kit hoztál magaddal? - érdeklődött egyik osztálytársa, Robi. A nevét onnat tudtam, hogy hallottam már a suliban, hogy így szólítsák őt. Persze ő nem ismert engem.
 - Ő Anna az unokatesóm. - Krisz kijelentése után Robi már bátorkodott végigmérni, ami miatt nagyon kellemetlenül éreztem magam. Ezek után bemutatta a barátait, de kevésnek maradt meg a neve.
 Szorítottak nekünk helyet a dohányzóasztalon, majd el kezdtek beszélgetni valamiről, ami engem hidegen hagyott, ezért inkább a tömeget pásztáztam. Voltak ismerős arcok a suliból, de legtöbbjüket csak látásból ismertem. Reménykedtem benne, hogy talán itt vannak Karoláék vagy Bálinték, de sehol sem láttam őket. Azt azonban észre vettem, hogy Krisz és egy Betty nevű lány folyton szemeznek meg mosolyognak egymásra, de csak ennyi. Még csak nem is beszélgetnek.
 - Hé! - löktem oldalba. - Menj és táncolj vele!
 - Mi? - tette az értetlent, mire felhúztam a szemöldököm. - Nem!
 - Na gyere! - húztam távolabb a többiektől a karjánál fogva. - Na ide figyelj! Nem azért jöttél, hogy bébiszitterkedj és én sem azért, hogy felügyeljenek. Szóval most fogod magad és szépen elmész Bettyvel táncolni!
 - Jó! De akkor rábízlak Robira. - jelentette ki komolyan.
 - Nane! Csak rá ne, könyörgöm!
 - Annácskát nyugodtan bízd csak rám. - szólt bele egy hang a beszélgetésbe.
 - És rá sem, kérlek! - néztem rá a legkönyörgöbb tekintetemmel.
 - Ti együtt énekeltetek, ugye? - kérdezte, mire mi bólintottunk. - Akkor gondolom már jól ismeritek egymást.
 - Persze. - vigyorgott Márk és rám kacsintott, mire a pulzusom is meglódult.
 - Akkor rád bízom Annát. És ne hagyd, hogy még egyszer letapizzák! - ezzel ott is hagyott minket és úgy tett, ahogy mondtam neki: felkérte Bettyt táncolni.
 - Mégis ki tapizott le? - kérdezte Márk, közben megfeszültek a vállai.
 - Nem számít. Már lerendeztem. - vontam vállat. Amúgy meg nagyobb mértékben Krisz rendezte le a fenyegető szavaival, de azért az én pofonom se volt semmi.
 - Ha nem mondod el, úgyis megtudom. Szóval? - fonta karba a kezét várakozóan.
 - Ed. - mondtam sóhajva.
 - Ed. - ismételte utánam.
 - Igen.
 - A seggfej! - fújtatott dühösen.
 - De ne aggódj. Mondtam már, hogy elintéztem őt. - mosolyogtam elégedetten.
 - És azt is megtudhatnám, hogy hogy csináltad?
 - Felpofoztam.
 - Hm... - bólintott elismerően, de volt benne egy kis gúny is. - Gondolom sikerült elijesztened magadtól.
 - Ne gúnyolódj! - böktem mellkason, mire ő elkapta a kezem.
 - Gyere, igyunk valamit! - kezdett húzni maga után. - Szereted a sört? - állt meg egy asztal előtt, ami tele volt mindenféle itallal.
 - Nem iszom alkoholt.
 - Nem is adnák neked alkoholt. De ez például alkoholmentes. - nyomott a kezembe egy citromos sört és magához is vett egyet.
 - Ez jó lesz!
 - Menjünk fel az emeletre! Ott kevesebben vannak.
 Kézen fogott és elindultunk az emelet felé. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a szívem mennyire gyorsan kalapált. Már majdnem a lépcső előtt voltunk, amikor egy gyilkoló pillantással találtam szembe magamat. Márk barátnője úgy öt méterrel odébb állt és szúrósan méregetett minket. Rögtön kitéptem a kezem a Márkéból, mire megállt és kérdőn nézett rám.
 - Ez most komoly?! Itt van a barátnőd és te engem felügyelsz? - vontam kérdőre. - Amúgy meg, ha belelgondolok, akkor sem kellene ezt tenned, ha nem lenne itt. Nem hiszem el...
 - Nyugodj már le! Már nem a barátnőm. - oké. Annyira ledöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni. A belsőm viszont örömtáncot járt.
 - Öö...  De miért? - kérdeztem hülyén.
 - Csak. - vonta meg a vállát. - Most már mehetünk? - bólintottam, mire ő megfogta a kezem és a lépcső felé vezetett, ám ott keresztezték az utunkat.
 - Szia, Márk! Jó látni téged! - mosolygott csábosan az ex, viszont amikor rám nézett villámot szórt a szeme.
 - Szia, Blanka.
 - Ki ez? - mutatott felém. Milyen kedves!
 - Ő itt Anna. Anna, ő pedig Blanka. - mutatott be minket egymásnak.
 - Helló! - köszöntem oda, de ő újból Márknak szentelte a figyelmét.
 - Nincs kedved meginni velem valamit? - próbált tovább nyomulni, én pedig kezdtem bepöccenni.
 - Bocs, de Annával még bele sem ittunk a sörünkbe. - mutatta fel a még fel nem bontott dobozos sört. - Mi most megyünk. Jó szórakozást! - otthagytuk és felmentünk az emeletre.
 Bevallom, elképesztően jól esett, hogy inkább az én társaságomat választotta a Blankáé helyett. Talán nem is amiatt, mert kedvel vagy hasonlók, de akkor is. Most velem van és nem vele! Igaz, hogy nem úgy, ahogy szeretném... Inkább be sem fejezem ezt a mondatot, mert semmi értelme.
 Az emeleten is van valami "másodnappali" féle, vagy inkább játszó szoba, mert van ott egy biliárd és egy csócsó asztal. Mindkettőnél játszódtak, de Márkot nem érdekelte, mivel tovább húzott maga után egy ajtóig. Kinyitotta, majd még mindig a kezemet fogva bevezetett. Egy hálószobában találtam magam, ami biztos a házigazdáé volt, akinek már nem emlékszem a nevére.
 - Nem lesz gond, hogy itt vagyunk? - tettem fel feszengve a kérdést. De nem azért feszengtem, mert féltem, hogy ide tilos belépnünk, inkább azért, mert ketten voltunk egy helyiségbe Márkkal. Igaz, hogy nem ez az első eset, hogy kettesben vagyunk, de az, amikor náluk voltam valahogy más volt.
 - Ha baj lenne, akkor bezárták volna az ajtót.
 Leült az ágyra és kibontotta a sörét. Én is ugyanezt tettem, hogy ne csak álldogáljak esetlenül a szoba közepén.
 - Kinyissam a söröd? - kérdezte.
 - Kösz, de egydül is megy.
 Egy ideig csak ültünk szótlanul és a sört iszogattuk. Elég kínos szitu volt, de nem tudtam, hogy milyen témával szakítsam félbe a csendet. De neki volt mondanivalója.
 - Sajnálom a Blankás szitut.
 - Nem a te hibád. Szerintem szeretne téged visszaszerezni.
 - Nem csak erre gondoltam. - mondta, majd tartott pár másodperc szünetet. - Sajnálom, hogy nem mondtam el akkor, hogy van valakim. Az AKKOR azt jelenti, amikor megcsókolt.
 - Mért nem mondtad el? - tettem fel az első kérdést, ami a legjobban érdekelt.
 - A kirándulás után szakítani akartam vele.
 - De nem szakítottál rögtön azután. - világítottam rá a lényegre.
 - Nem. Mert dühös voltam.
 - Rám. - jelentettem ki.
 - Igen, de - hidd el - magamra sokkal jobban. - kortyolt egy nagyot a söréből, majd letette a földre.
 - Magadra? Miért?
 - Mert egy béna helyet választottam. - csóválta meg bosszúsan a fejét.
 - Tessék? - kérdeztem vissza döbbenten, mert azt hittem rosszul hallok.
 - Egy olyan helyet kellett volna választanom, ahol biztosan nem nyitnak ránk. - Basszus! Basszus! Basszus! - Jól hallottad. Ne nézz így rám! - kivette a kezemből a sörös dobozt és az övé mellé letette a földre. - Valószínűleg ez is egy rossz hely és 85% az esély arra, hogy ránk nyitnak, de most megint meg foglak csókolni!
 És megcsókolt.

Sziasztok! Sokat nem fűznék hozzá a részhez, csak annyit, hogy remélem tetszett. :)
Kérlek hagyjatok jelet magatok után!

Üdv, Daphne!